Nem ma kezdtük!

Hozzáállásommal bizalmat kelteni csapatunk iránt

2016 január 3.
A Csíkszeredai Sportklub jégkorongcsapatának szeptember végétől kezdve új menedzsere van Póra Róbert személyében. Az ő kinevezésével új hullám indult el a csapat életében. Tucatszám jelentek meg a volt szovjet tagállamokból érkező jégkorongozók, illetve Artur Oktyabrjov vezetőedző is, ezáltal szakítva a korábbi elképzelésekkel. Ezúttal Póra Róbertet faggattuk a szezon kezdetről, a jelenlegi állásról és nem utolsó sorban a jövőképet illetően is. Utóbbi alól nem képezhetett kivételt az a kérdés sem, hogy a következő idényben ott lehet-e a kék-fehér alakulat a MOL Ligában.
– Úgy kezdődött az idény, hogy 14 mérkőzésen vesztesen hagyta el a csapat a játékteret. Melyek voltak az előzmények? Miben látod a hibát? És esetleg mit kellett volna máshogyan csinálni a nyár alatt?

– A veszteségeknek több oka is volt, a hibák nem a nyáron kezdődtek, hanem a nyáron csúcsosodtak és ez a szezon elején nyilvánult meg. Ezt nem az én dolgom megítélni, az én feladatom ezeken javítani. Vannak ötleteim, hogy mit lehetne másként csinálni, de ezeket nem elmesélni, hanem kivitelezni szeretném. A tettek emberének tartom magamat, aki megcsinálja azt, amit más lehetetlennek tart, de nem azért mert jobb vagyok másoknál, hanem mert hiszek abban, ami lehetséges és teszek is érte. Ha tévedek, akkor azt vállalom és javítok rajta, ha lehet. A siker a mi érdemünk, a kudarc meg az enyém… Lényegében az előttem lévők – többek között a Rajz Tamás – munkáját viszem tovább, a saját stílusomban.

– Honnan jött az ötlet, hogy a klub szakítson a megszokott cseh-szlovák-skandináv vonallal és áttérjen a volt szovjet tagállamok edző-, illetve játékos piacára?

– Háromféle kategóriájú külföldi játékos jött általában eddig a mi jégkorongunkba. Volt, aki lassan vissza akart vonulni és úgy gondolta, hogy lehúz még egy pár évet kisebb tempóban. Volt, aki ügyesen eladta magát, illetve voltak a jó nevű játékosok, akik eltitkolták a sérüléseiket és úgy érezték, hogy az itt elcsúszik. Vannak persze ez alól kivételek is szerencsére, olyan tehetséges játékosok, akiket egy-egy jó edző vonzott ide, de többnyire a fenti kategóriát vonzotta a helyi jégkorong. A cseh-szlovák-skandináv vonalnak nincs ehhez köze.
A volt szovjet tagállamokból azért merítek, mert ott és az észak amerikai hokiban van a legnagyobb a kínálat. Ezen belől is a fiatal játékosok, ahogy kinövik a junior kort, kevesen kapnak komoly lehetőséget magas színvonalú felnőtt hokiban játszani. Kicsi a kereslet, nagy a kínálat. Nálunk ez fordítva van sajnos. Ez egyúttal nekik is és nekünk is lehetőség. Nekik bizonyítási és visszatérési lehetőség – főleg a MOL Ligás szereplésünk miatt –, nekünk meg olcsó és minőségi játékerőt jelent. Ezek a srácok a nyugati jégkorongozókhoz képest meglepően szerények és alázatosak, jól lehet velük dolgozni. Remélhetőleg 1-2 közülük megszereti majd itt és marad nálunk.

– Mekkora teher a klub vezetőségének az, hogy – kényszerűségből – ilyen nagy keretet kell forgatni?

– A klub vezetőségének ez óriási teher. Ezt a feladatot nagyon jól el is látják. Ehhez próbálok én is hozzátenni, amit lehet, hozzáállásommal bizalmat kelteni a csapatunk iránt a támogatókban, a közönségben és összefogni, akit csak lehet, egy közös cél érdekében.

– Miben látod a csapat eredményességét? Meddig érhetünk el?

– A csapat eredményességét a befektetett közös munkában és a hozzáállás megváltozásában látom. Addig érhetünk el ameddig együtt elhisszük hogy elérhetünk.

– A sportban törvényszerűek a hullámvölgyek és kettős terhelés alatt nem kizárt, hogy előbb vagy utóbb eljön ez az idő. Miként igyekeztek ezt kivédeni?

– A hullámvölgyeket kivédeni nem lehet. A kudarcokat sem. A terhelés nagyon nagy, folyamatos munkát igényel, ezt enyhíteni lehet, vagy elrejteni az ellenfél elől. Ha fizikailag vagyunk fáradtak, azt ésszel próbáljuk ellensúlyozni, ha szellemileg vagyunk kimerültek, azt fizikailag. Ha ez sikerül, akkor ez újabb erőt ad. Minden tiszteletem a srácoknak, azért amit ehhez hozzátesznek.

– Csapatmenedzserként melyek azok a sarkalatos pontok, ahol úgy látod változást tudtál hozni? S melyek a nehézségek?

– A Sportklub is úgy kell működjön, mint bármilyen vállalat. A jégkorong szakosztály ennek az alegysége. Ide kell beilleszkedni. Azzal kezdtem, hogy segítettem megoldani a sürgősebb és súlyosabb hiányosságokat a csapat életében. Vállalati menedzsment rendszert akarok bevezetni, az ISO szabványrendszerek mintájára. Így mindenki tudni fogja a helyét és a feladatát. Ebben a vezetőség is támogat. Ha ez működni fog, ez újabb javulást hoz. Nehézségek természetesen vannak.
Állami klub vagyunk, lassúak és nehezek a folyamatok. Nehézségnek tartom, hogy nincs saját utánpótlásunk. A sportiskola más intézmény. A két intézmény között kitűnő együttműködés van, erre példa a két junior játékos szereplése a segítségükkel. Szükség lenne egy második csapatra, ahol felkaroljuk az utánpótlást és a felcsíki nevelésű fiatalokat, az Alba Volán mintájára. Egy olyan program kellene, amely a jégkorong jövőkép mellett a tanulást is felkarolja. Még nem tudom sikerül-e ezt megvalósítani. Dolgozunk rajta. Nehézségnek tartom azt is, hogy nagyon kevés szponzorunk van. Pozitívumnak tartom azt, hogy akik elpártoltak, kezdtek visszatérni, újabbak is kezdtek jelentkezni. Az is pozitívum, hogy az anyagi nehézségeket és a kettős terhelést a Sportklub elnöke, Hodos László kitűnően megoldotta. Közbenjárásával a csapat minden eddiginél nagyobb pénzügyi keretet kapott.

– Az idei szezonra, és gyakorlatilag a visszamenő években is, viszonylag későre állt össze a Sportklub kerete. Jelen pillanatban hogyan állunk a jövőt illetően? Milyen elképzelések körvonalazódtak, illetve mi mentén akarjátok felépíteni a jövő évi keretet?

– Ezen elejétől fogva dolgozom. Minden helyi játékost meg szeretnék tartani, aki maradni akar. Időben leülök velük tárgyalni. Szeretném bővíteni még a keretet, ha lehet, olyan helyi nevelésű játékosokkal, akik szívesen hazajönnének. Ezt egyúttal üzenetnek is szánom nekik.

– Jelen helyzetben a Román Jégkorong Szövetség, illetve a MOL Liga / Magyar Jégkorong Szövetség vezetősége mondhatni élben áll egymással. Fel lehet oldani a két szövetség közti feszültséget? És ezzel egyidejűleg adódik a kérdés résztvevője leszünk-e jövőben a MOL Ligának?

– Szerintem félreértéseken múlott az, hogy kialakult ez a helyzet. Bízom benne, hogy a két szövetség közötti viszony javulni fog. A Sportklub elnöke ezen folyamatosan dolgozik, mindkét féllel tárgyal. A MOL Ligában való részvételünk mindkét félnek az előnyére válik. Mindkét ország jégkorong színvonalat emeli, nem is beszelve a nézettségről. Bízom benne, hogy a jövő évben is a MOL Liga résztvevői leszünk.