Erre Vákár Lajos reakciója egy rövid, lényegretörő mondat volt: ,,Ilyent mi is tudnánk csinálni!”
Történelem
Városunkban a jeges sportok az 1870-es években honosodtak meg, ugyanis Molnár Lajos pénzügyigazgató a saját telkén átfolyó patak vizével készített jeget, melyen először egyedül korcsolyázgatott, majd egyre több követő becsatlakozását követően 1880-ban megalakult a Csíkszeredai Korcsolyázó Egylet.
A jégkorong ennél később kezdődött el a Hargita lábánál. Az egész egy, a város egyetlen mozijában, a régi Vigadó nagytermében, egy néma film közben lejátszott híradóval kezdődött. A fiatalok többször is megnézték a híradót, melynek keretében rövid betekintést nyerhettek egy igazi jégkorong mérkőzésbe, melyet Kanada és Ausztria vívott Bécsben.
Másnap kimentek a jégre, és fűzfa kampós botokkal a fagyos lótrágyát kezdték kergetni, amit később cipőkrémes dobozra cseréltek. Nemsokára néhány jómódú kereskedő is melléjük állt.
Az első korong, a lótrágya és cipőkrémes doboz után, a Vákár-féle könyv- és írószer üzlet radírgumija lett, a többi felszerelést pedig Adler Irén illatszer kereskedő szerezte be Bécsből.
A csapat első mérkőzését, az újság archívumban található bizonyítékok szerint, 1931. január 4-én játszotta, Sinaia-n.
A székelyek két harmadon keresztül jól állták a sarat a bukaresti Román Tenis-Club ellen, azonban az utolsó felvonásban Cantacuzino 4 alkalommal is be tudott találni Dóczy János kapujába.
A visszavágóra január 24-25-én került sor, Csíkszeredában, ahol első nap újfent 4-0-ás fővárosi győzelem született, majd másnap 1-1-es döntetlen állással ért véget az összecsapás. A csíki jégkorong csapat első gólját Császár Jenő szerezte.
Következő évben a csapat bejelentkezett a romániai nemzeti bajnokságba, első idényében pedig a Csíkszeredai Korcsolyázó Egylet néven szereplő alakulat az országos bajnokság 2. helyén végzett.
1935-ben, a már akkor kék-fehérben játszó csapat nevet változtatott, ezentúl C.S.C., azaz Clubul Sportiv Miercurea Ciuc/ Csíkszeredai Sport Club néven versenyzett a romániai pontvadászatban.
1940-ben, a második bécsi döntés során, Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, így a Sport Club a magyar vidéki bajnokságban szerepelt, és 1944-ig 3 alkalommal is elnyerte a vidéki bajnoki címet, és szintén 3-szor büszkélkedhetett bronzéremmel a budapesti körmérkőzések alkalmával.
Az 1948-49-es szezontól kezdődően a Sport Club csapata átkerült a Csíkszeredai Fakitermelő és Feldolgozó Vállalat, az I.P.E.I.L. ügykezelésébe, így ettől az évtől kezdődően I.P.E.I.L. néven szerepelt. Ebben az idényben a csíki csapat első alkalommal lett a 6 csapatos bajnokság végső győztese. A végső összecsapásra Marosvásárhelyen került sor, melyre 600-700 fős csíki szurkolósereg látogatott, győzelemre vezetve övéit.
1951-ben a jégkorong csapat a Lendület ügykezelésébe került, így ezen a néven versenyzett tovább, és 1952-ben ismét bajnoki címet szerzett. Ebben az évben már három csapata is volt városunknak: a Lendület, Haladás és Spárták.
A harmadik bajnoki címre 5 évet kellett várni, az újabb névváltozáson átesett csíki alakulat Termés néven örvendeztette meg az egyre több lelkes szurkolóját, majd 1960-ban, immár Akarat néven negyedszerre is első helyen végeztek a székely fiatalok.
Negyedik arany után bronz, majd ezüst éremszerzés következett, míg 1963-ban ismét sikerült a bajnokság élén végeznie az Akaratnak. Ekkor azonban még senki sem gondolta volna, hogy 34 esztendőnek kell eltelni, mire újra a legértékesebb érmet akasztják a csíki jégkorongozók nyakába a bajnoki idény végén.
1969-ben megalakult a Sportiskola mint önálló intézmény, 1971-ben pedig átadták a 60 m hosszú, 30 m széles, 1800 ülő- és 1200 állóhellyel, 480000 Kcal teljesítményű önálló hűtőközponttal, új jégelőkészítővel, elektromos eredményjelzővel, edzőteremmel, irodákkal rendelkező fedett jégpályát, amelynek építése során a helyi lelkes lakosok sokat segítkeztek.
Egy év múlva a jégcsarnok volt a C csoportos világbajnokság házigazdája, ahol Ausztria, Olaszország, Kína, Magyarország, Bulgária, Dánia és Hollandia csapott össze.
Az 1972-1973-as szezonnak a csíki csapat ismét Sport Club néven vágott neki, az A-divízióban. A B osztályban is szerepelt egy ütőképes csíkszeredai csapat, Lyceum néven, akik rövidesen fel is jutottak a legfelső értékcsoportba. A Lyceum csapatát az akkori 1. számú Líceum (ma Márton Áron Főgimnázium) tanulói alkották.
A csíkszeredai jégkorongozás 50 éves évfordulója alkalmából leleplezték a ma is a régi helyén álló hokis szobrot, melyet a nagybányai Tőrös Gábor szobrászművész készített.
A rendszerváltás után végre a végső bajnoki rangsorban is látszódhatott a csíki csapat erőssége: 1997-ben, 2000-ben, 2004-ben, 2007-ben, 2008-ban, 2009-ben, 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban és 2018-ban is a kék-fehérek nyakába akasztották a legszebben csillogó érmet.
A 2006-2007-es idényben, a helyi fiatal tehetséges játékosokból megalakult a HC Csíkszereda, aki hamarosan a Sportklub legnagyobb riválisává nőtte ki magát, a 2008-2009-es idényben két döntőt is játszhattak egymás ellen a megyeszékhely csapatai: az abban az évben alapított nemzetközi, magyarországi-romániai pontvadászatban, a MOL Ligában a HC, a romániai bajnokságban a Sportklub játékosai gyűjtötték be a trófeát. A sikeres szezon végén a HC megszűnt, majd egy kevésbé sikeres idényt követően a Hockey Club egyik fő támogatója a kék-fehérek mellé állt, és a két csapat szurkolótábora közti ellentétek megszűntetése érdekében, HSC Csíkszereda néven, kék-fehér színekben indították el a város történetének legeredményesebb csapatát. A neves légiósokkal és tehetséges hazai játékosokkal pályára lépő alakulat bezsebelte a MOL Liga serlegét, romániai kupagyőztes és romániai bajnok lett, ugyanakkor a maribori Kontinentális Kupa C-csoportjából is sikerült tovább jutniuk, a szlovén és kazah bajnok legyőzését követően, és az asiagoi B értékcsoportban sem vallott szégyent, a dán, olasz és ukrán bajnok ellen.
2015-től a csíkszeredai együttes ismét Sportklub néven versenyez a pontvadászatokban, és az utóbbi időben a helyi támogatók példaértékű összefogásának köszönhetően nagy nevű, jelentős pedigréjű légiósok és a hazacsábított, jelentős tudással és tapasztalattal felvértezett helyi fiatalokkal már a negyedik MOL/Erste Liga aranyat is sikerült bezsebelniük.
A csapat körül a kezdetek óta jelentős szurkolói bázis épült, a drukkerek közel összes hazai találkozóján telt házat és fantasztikus hangulatot varázsolnak a lelátón, a 2008-2009-es első MOL Ligás szezontól kezdődően pedig az anyaországba kitelepedett erdélyiek is szurkolói csoportot verbuváltak, akik az idegenbeli összecsapásokon is képesek hazai pálya hangulatát kelteni.