Nem ma kezdtük!

Rajz Tamás a jégkorongszakosztály új vezetője

2015 március 10.
Alighogy befejeződött a 2014/2015-ös nem túl jól sikerült idény a HSC Csíkszereda jégkorongcsapat számára, megtörtént az első változás. A Csíkszeredai Sportklub vezetősége Rajz Tamást nevezte ki a klub jégkorongszakosztályának az élére. Hogy ki Rajz Tamás, illetve, hogy milyen alapelvek körvonalazódtak meg az elkövetkezendő időszakra, azt az alábbiakban fejtjük ki egy interjú formájában.
– Ha megkérdik ki Rajz Tamás, akkor mi a válaszod?

– Erre a kérdésre egyszerűen azt tudom mondani, hogy itt születtem Csíkszeredában és 16 éves koromig itt is nevelkedtem, mint jégkorongozó. A rendszerváltáskor kerültem ki Magyarországra, pontosabban Székesfehérvárra az Alba Volánhoz. 12 évet folyamatosan a Volánba játszottam a testvéremmel együtt (Rajz Attila – szerk. megj.). Miután már nem fértem be a Volánba, elmentem máshová jégkorongozni, előbb az ausztriai Zell am See-hez, majd az Újpesthez. Egyszerűen úgy fogalmaznék, hogy én, mint profi játékos és utána, mint jövendőbeli sportvezető arról a fáról szakadtam. Ott tanultam a rendszert, azt tudom magaménak és azt a rendszert akarom továbbvinni a Sportklub jégkorongcsapatával.
Továbbá három gyermeknek az édesapja vagyok. Csíkszeredában élek és itt is képzelem el a jövőt, és ezért vállaltam el ezt a felkérést. Ennek tükrében fogom végezni a munkámat. Ha érdemben itt nem tudok munkát végezni, nem lesz olyan, hogy másik városban újra kezdem ezt a szakmát. Itt élek, itt szeretnék bizonyítani.
Ebben a munkában nem a pénz motivál, hanem a sikerélmény, a presztízs és a szakmai kihívás. Hozzá szeretném tenni, hogy Budapesten a Testnevelési Főiskolán (TF) végeztem sportmenedzseri szakon. Pont azért, mert profi pályafutásom alatt több alkalommal voltam sérült és ezen időszakok alatt gyerekekkel foglalkoztam a Volánnál. Nagyon hamar rájöttem, hogy nem az edzői hivatás érdekel, hanem a csapat körüli életnek a megszervezése. Ehhez éreztem tehetséget, hogy ezeket a dolgokat megszervezzem és összerakjam.
A sportpályafutásom után elég gyorsan vállalkozóvá tudtam válni. Szerencsés egybeeséseknek köszönhetően. Nem titok, hogy a szerencsejáték iparban dolgozom, ami hasonlóan nehéz ágazat, mint a sport. Embereket kell összehangolni úgy, hogy mindenki célja ugyanaz legyen. A siker, az adminisztráció és a pénz jó felhasználása közös tényezők. Tíz éve mondhatom magam sikeres vállalkozónak. A „sikertest” a saját léptékemhez mérem. Ez a tíz év alatt bebizonyítottam magamnak, ha sikeres vállalkozó tudok lenni, akkor sikeres menedzser is tudok lenni.

– Mit szeretnél tenni a jégkorongcsapatnál?

– Itt mind olyan emberekkel találkoztam, akik tenni akarnak. Senki nem az ügy ellen dolgozik. Ez egy nagyon pozitív dolog. Pont egy olyan ember személye hiányzott, aki ezt hathatósan össze tudja fogni. Tudjuk, hogy az elnökön kívül minden támogatónak saját élete van, és nem tud napi több órában a jégkoronggal foglalkozni. Ez a munka nem lesz könnyű, hiszen a támogatások többrétűek, több forrásból jönnek és mindenkinek más és más elvárásai vannak. A végső cél az eredmény és, hogy az eredménnyel az elvárásokat közös nevezőre tudjuk hangolni. Itt látom a fő megoldásra váró problémáét.
Azt szeretném, hogy az utánpótlásnak és a csapatnak adjak egy jövőképet. Ezért az Alba Volánnal szorosabbá fűzném a kapcsolatot. Ez az út már egyszer elindult. A két város között már kiépült egy híd a testvérvárosi kapcsolattal. Ezt a hidat szeretném bejárni és feldíszíteni különböző szép dolgokkal a jégkorong által. Ebben már tettem lépéseket. A feltörekvő jégkorongozóknak lenne egy olyan jövőképük, hogy felkerülhetnének a fehérvári jégkorongcsapatba, hiszen tudjuk, hogy magasabb ligában játszanak. Volna egy út: utánpótlás, Sportklub majd Fehérvár AV19.

– Itt most a szavadba vágok egy pillanatra. Nem ugyanezt szolgálná az akadémia létrehozása, amit rebesgetnek?

– A mai világban a gazdagok sportja a profi sport, ha nagyon csúnyán akarok fogalmazni. Az akadémiai rendszer azért jó, mert a szerényebb anyagi körülmények között élő tehetséges sportolók elveszhetnek és ezt az akadémiával meg lehet akadályozni. A tehetséges és a nem annyira tehetséges gyermek bekerül egy olyan rendszerbe, ahol nem feltétlenül az otthoni anyagi jólét határozza meg az ő továbbtanulását és fejlődését. A rendszer ráfigyel, hogy a gyerek ne csak sportolóként fejlődjön, hanem majd a civil életben is megállja a helyét. Ezt saját tapasztalatból tudom, hiszen az unokaöcsém az ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia sportolója és látom, hogy az ottani nevelőedzők, hogyan követik figyelemmel a tanulmányi eredményeket is. Ez fontos, hiszen az aktív sportolói élet után át kell térni a civil életre is. Az akadémia létrehozásáról, terveiről és hogy milyen rendszer alapján működne, sajnos nem tudok mit mondani. Egy többrétű történet, hiszen a Sportklubon kívül még ott van az Iskolás Sportklub is. Mindenképp egy pozitív történet lenne. Egyelőre viszont csak a konkrétumokról tudok beszélni.

– Milyen alapelvek mentén gondoltad el a munkád?

– Nevelni kell a játékosokat még azokat is, akik profi sportolók. Azt gondolom, hogy sok sebből vérzik az a szó, hogy profizmus itt Csíkszeredában, de akár beszélhetek a magyarországi sportolókról is, hiszen őket is jól ismerem. Onnan indul ki, hogy a játékos önmagának mit fogalmaz meg, hogy mit is akar. Szeret jégkorongozni és ebből pénz formájában profitálni akar. Csak azt nem fogják fel, hogy kevesebb pénzt fog szerezni, mint amennyi napja van még hátra az aktív sportolói életből. Ebből a pénzből pedig nem tud megélni az utána következő években, vagyis a civil életben. Szeretném a játékosokat arra nevelni, hogy olyan szinten használják ki a jégkorong adta lehetőséget, hogy valamit le kell tenni az asztalra és ne csak a pénz legyen a motivációs tényező. Csak az marad utánuk, amit letesznek az asztalra, míg a pénzt elköltik. Amit az asztalra letesznek, mint játékos, az végig fogja kísérni egész életüket és az alapján fogják majd megítélni. Az elmúlt nagy generációkat végigkíséri a tisztelet. Ők már rég nem abból a pénzből élnek, amit játékosként kerestek.
Továbbá fontosnak tartom a megjelenést. Számomra egy profi sportoló nem jelenhet meg rendezetlenül, ápolatlanul. Példakép kell legyen. Jön ezután a viselkedés. A közösségben való viselkedés fontos tényező, hiszen meg kell érteni azt, hogy ha én az adott közösséget nem tudom építeni, akkor bár ne romboljam. A jégpályán és az edzéseken való részvétel fontossága, miértje. A munkamorál és a hozzáállás kérdésköre. Azt tanultam a Volánba, hogy nem akkor kezdődik az edzés, amikor a jégre álltam, hanem az akkor mikor felkeltem. Mentálisan rá kell készülni. Ezek alapvető dolgok. A játékosokba megpróbálom belenevelni ezen alapelveket. Sokat akarok majd foglalkozni velük egyénileg és csoportosan is.

– Egy csapat életében fontos a támogatók körének minél szélesebb skálája. Erre vannak-e elképzeléseid?

– A munkám része az is hogy a potenciális szponzorokat kell keressek. A jégkorong az a sport itt Csíkszeredában, amelyről napi szinten beszélnek attól függetlenül, hogy sikeres vagy sikertelen a csapat. Ha itt mi tudunk egy vérfrissítést csinálni, egy szellemi változást elérni, hogy az emberek lássák, hogy szervezett munka folyik, akkor a támogatók is, ha kismértékben is, de elkezdenek mellénk állni. Nyílván ehhez kell egy jól szervezett munka. Ha ez majd látszani fog, akkor sikeresen vonhatunk be vállalkozókat, akik anyagilag is mellénk állnak. De nem feltétlenül csak a pénz a lényeg, hiszen jelen pillanatban is vannak olyan cégek, akik más formában is támogatják a csapatot.

– A konkrét szakmai munka mikor fog elkezdődni? Melyek lesznek az első lépések?

– Megkaptam a jelenlegi csíki játékosok szerződéseit. Azoknak is, akiknek ez lejárt és azoknak is, akiknek élő szerződésük van. Ennek alapján elkezdtem egy programot felállítani, amely szerint a játékosokkal egyénileg le fogok ülni beszélgetni. Szeretném látni, hogy a játékosoknak mi van a fejében, melyek az elképzeléseik. Vázolni akarom a mi elképzeléseinket és ezeket egy második, harmadik találkozásnál közös nevezőre hozni. Konkrét elképzelése van a támogatóknak, illetve a klub vezetőségének az edzői stáb felállítására vonatkozólag. Tárgyalunk, de aláírt szerződések még nincsenek. Elkezdtük a munkát, hogy ezzel is ne töltsük az időt. Április 1-re egy konkrét, bő 30 fős keretet szeretnék felállítani, akikből majd megtaláljuk azt a húszat, akikkel elkezdjük a nyári felkészülést.
Magyarországról is akarunk játékosokat igazolni. Azt akarjuk elérni, hogy ligán belül ne számítsanak a magyarországi játékosok légiósnak. Mindenképp a hazai csíki játékosokból állna a csapat gerince, akikhez megfelelő időpontban szeretnénk minőségi légiósokat igazolni. Ezen ügyben segíteni fog a Fehérvár AV19 vezetősége. Erre ígéretet kaptunk. Azt gondolom, ha sikerült egy jó fiatal, hazai gerincet kialakítani, akkor egy kis extrát lehet hozzájuk vásárolni.

– Mit üzensz a szurkolóknak, támogatóknak?

– Először is szeretném megköszönni a bizalmat, amelyet eddig kaptam és egyben a felkérést is. Jelen pillanatban türelmet kérek. Azoktól is, akik bíznak bennem és azoktól is, akik még nem. A legjobb tudásom szerint igyekszem dolgozni. A szkeptikusokat pedig arra kérem, hogy várják meg azt a pillanatot, amikor hibázni fogok.

Fotó: Balázs Árpád